Szombat:
„Örülök, hogy veletek lehetek”- mondta beszédének elején Ferenc pápa a Forráspont ifjúsági rendezvényen, a Papp László Sportarénában, 11.000 fiatal előtt. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy e gondolat minden jelenlévőnek sokat jelentett, hiszen egy hatalmas megerősítés volt. Habár a program már 14 órakor zenés dicsőítéssel kezdődött, illetve néhány neves fellépőt is meghallgattunk, a csúcspontja az eseménynek akkor vette kezdetét amikor Ferenc pápa megérkezett és egy kört tett a pápamobillal a fiatalok között. Már ekkor érezhető volt, valami megfoghatatlan a levegőben, bennem teljesen az volt, hogy mekkora ajándék az számunkra, hogy a pápa személyesen jön el találkozni nemzetünk, egyházunk fiataljaival, és hogy ezért mennyire hálásak kell, hogy legyünk. Meghatódva néztem ahogy mosolyogva integetett nekünk. A tanúságtételek amelyek a Szentatya előtt hangoztak el engem is erősítettek abban, hogy tudunk még mi fiatalok a hitünkről őszintén beszélni a világ előtt. Ezt követően kezdte el a pápa hozzánk fiatalokhoz szóló beszédét, amely közben végig azt éreztem, hogy a Egyházunk vezetője nagyon is tudatában van annak, hogy milyen nehézségekkel nézünk szembe, mi fiatalok.
Egy közös tanúságtétel volt a beszéd elején, hiszen együtt mondtuk, az ő kérésére azt, hogy Isten mindig megbocsájt, és ezt megjegyezendő feladatként is kaptuk. Kitért arra, hogy a tanítványok sem voltak tökéletesek, segítve bennünket abban, hogy legyünk bármilyenek is, küldetést kaptunk. A legjobban a következő mondat érintett meg: „Az ember nem attól lesz nagy, hogy mások fölé kerekedik, hanem attól, hogy másokhoz leereszkedik.” Ez az a gondolat, amiről maga a pápa is tanúságot tett, eljött közénk, félre tette a feladatait és itt van velünk, nem a hivatalnok egyházfőt láttuk, hanem a barátot. A mi barátunk akar lenni, aki kilép a Vatikán falai közül és az élő kapcsolatok fontosságát hangsúlyozva tetteivel tanúságot tesz erről. Mondandója nekem azért jelentett sokat, mert a hiteles vallásgyakorlásra biztatott bennünket.
Beszédének végén erősített bennünket, hogy igen is értékesek vagyunk. Még most előttem van az utolsó mondatának egyike: „Segítsünk egymásnak elhinni, hogy szeretnek bennünket, és értékesek vagyunk, hogy nagy dolgokra vagyunk teremtve.” A Szent Atya távozása előtt egy labdát, rubik kockát és tokaji bort kapott ajándékba, majd áldást adott és elköszönt tőlünk. Ezt követően a szentségimádás következett, majd a szentségi áldás után, a program lezárása. A szentségimádás alkalmat adott nekem arra, hogy hálát adjak azért, hogy Ferenc pápa itt volt velünk és megerősített minket. Mérhetetlenül hálás vagyok ezért a találkozásért!
Vasárnap:
Ferenc pápa magyarországi látogatásának utolsó hivatalos programja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán zajlott vasárnap délután, amelyen a katolikus egyetemek vezetői, a kulturális élet képviselői illetve az egyetemek diák önkormányzatainak vezetői vettek részt. A Szentatya érkezése előtt, bemutatták a Kart, majd a kutatási területeiket, Ferenc pápa érkezése után Dr. Kuminetz Géza rektor úr köszöntötte a jelenlévők nevében a Szent Atyát, aki a tanúságtételek után szólt a megjelentekhez. Jó magam a Gál Ferenc Egyetem hallgatói önkormányzatának elnökeként vettem részt az eseményen, amely hatalmas megtiszteltetés volt, és hálás vagyok, hogy jelen lehettem. Sokat jelentett számomra, az hogy a pápát foglalkoztatja az, mi történik a magyar katolikus egyetemeken tanulókkal, hogy fontosak számára ezen intézmények. Beszédében többször is a hit és a tudomány kapcsolatát hangsúlyozta. Az egyik legszebb mondat ami itt elhangzott: „A tudás mindennapi vetést jelent, amely a valóság barázdáiba hullva gyümölcsöt terem.” Ezen gondolat elgondolkodtatott, hiszen a tudásunk eredményeit, már nem mi fogjuk learatni, és valószínűleg nem is a mi dolgunk. A hozzánk szóló üzenetének végén biztatott bennünket, hogy igyekezzünk minél jobban megismerni magunkat, és figyeljünk oda az igazságra. Közös imádság után áldást kaptunk, majd a Szent Atya távozott körünkből, miközben vonult ki egy méterre haladt el tőlem, nagyon meghatódtam, hiszen arca derűt és lelkesedést sugárzott, életemben először voltam ilyen közel Krisztus földi helytartójához, találkozott a tekintetünk és láttam benne azt a töretlen hitet amely minden keresztény ember szemében ott kellene, hogy legyen, bármilyen nehézséggel is nézzünk szembe ne legyünk borúlátóak. Miközben kerekesszékben tolták tovább a Szent Atyát a kijárat felé, a meghívtál, hogy vízre lépjek című dal szövegének egy része jutott eszembe: „vigyél tovább, mint a lábam tudna menni.” S lám mekkora ajándék számunkra, hogy habár Ferenc pápa a saját lábán már nagyon nehezen tud menni, a szentlélek mégis segíti őt abban, hogy tudjon tovább haladni és ott lenni a keresztény testvérek között, hogy továbbra is támogató szavaival és példájával vezessen bennünket a helyes úton.
Az esemény egy állófogadással zárult, ahol kötetlen beszélgetésre volt lehetőség.