Bemutatkozás

Bemutatkozás

A Magyar Lovagi Költészet

Eddigi felolvasóestjeink

 

Varga Balázs Imre: 1978. április 28. születtem Budapesten. 1996 óta vagyok a Szent István Lovagrend tagja, és szintén 1996. óta foglalkozom költészettel, írok verseket. Munkámat tekintve programozó vagyok, valamint (távoktatáson) a Gábor Dénes Főiskola hallgatója.

Winkler Márton György: 1981. október 22. születtem Budapesten. 2000. óta vagyok a Szent István Lovagrend tagja, és 1999. óta foglalkozom költészettel, írok verseket. A Pázmány Péter Egyetem (nappali tagozatos) hallgatója vagyok és emellett újságíróként is dolgozom.

Első felolvasóestünket 2002. április 13.-án tartottuk meg, akkor még csak zárt körben, lovagrendünk többi tagjának, és mivel rendtársaink visszajelzései alapján úgy éreztük, hogy előadásunk sikeres volt, (előzetes megbeszélésünk szerint) több nyilvános felolvasóestet is szerveztünk, és szervezünk most is.

Eddigi támogatóink: Szent István Lovagrend, Magyar Kultúra Alapítvány, Határon Túli Magyarok Baráti Köre és a Rózsahegyi kávézó.

Első közös kötetünk bemutatója 2002. október 24.-én volt, 2. nyilvános felolvasóestünk keretében, melyet a Magyar Kultúra alapítvány és a Határon Túli Magyarok Baráti Köre közösen szervezett a budai várban.

Eddigi felolvasóestjeinket és azok helyét, idejét tartalmazó dokumentumot mellékelve csatoljuk.

További terveink: 2003. március 26.-án tartottuk meg első irodalmi – felolvasóestünket a Rózsahegyi kávézóban, amit még másik kettő követett; és az időközben kialakult jó kapcsolatnak köszönhetően ezentúl havonta egy estet  szeretnénk tartani ezen a helyen.

Természetesen nem csak Budapestre és vidékre szeretnénk eljutni, hanem az elcsatolt országrészekbe is; például Erdélybe (Farkaslakára, Székelykereszttúrra, és Csíksomlyóra), hogy ezeken a helyeken is több nyilvános felolvasóestet tarthassunk

Évente egy újabb közös kötet kiadása (2. közös kötetünk tervezett megjelenése: ez év karácsonya).

 

 

A Magyar Lovagi Költészet

  A kezdetek: A Kr. u. első ezredfordulón előre tört az iszlám fundamentalizmus, melyet 1017-re sikerült megfékezni. Ebben az időben alakultak meg a Rómába illetve a Szentföldre vezető utakon a zarándokházak, illetve az ispotályok, melyekben az ott szolgálatot teljesítő szerzetesek egy része tudatosan felvállalta azok, és a zarándokok fegyveres védelmét is. Ez az idő volt a lovagrendek megalakulásának a kezdete. Az 1017-es zarándokházak megalapításában jelentős szerepe volt Szent Istvánnak a magyarok királyának. Az általa alapított zarándokházakból és ispotályokból alakult meg a későbbi Cruciferi Sancti Stefani Regis, vagyis mai nevén a Szent István Lovagrend. Ezek a lovagok a kezdetekben mind szerzetesek voltak, majd később, az 1100-as évek végén helyet kaptak közöttük a harmadrendi fogadalmasok is. Céljuk a hit és az egyház védelme volt, melynek érdekében – ha kellett – fegyvert is ragadtak; és ez már magával hozta a saját haza védelmét is. Mindemellett feladatuknak tekintették az özvegyek és a rászorulók támogatását is. A lovagi erények és eszménykép kialakulásában döntő szerepe volt Szent Lászlónak, az első lovagkirálynak. Ő lett volna az 1096-ban a Szentföld felszabadításáért indított első keresztes hadjáratnak a fővezére, de ezt a tervet 1095-ben bekövetkezett hirtelen halála meghiusította. Ezekből az eszmékből táplálkozva született meg aztán a hajdani Cruciferi Sancti Stefani Regis, amikor is a Szent István-i alapítású ispotályokban szolgáló szerzetesek II. Géza idejében III. Sándor pápa jóváhagyásával lovagrenddé alakultak. A rendnek természetesen Géza király, vagyis a második lovagkirály is tagja volt, és egyben Ő volt az Árpád-ház első harmadrendi fogadalmas királya is. A lovagrend központja – a többi rendhez hasonlóan – Jeruzsálem volt, majd annak végleges eleste után Esztergom lett. A rend egészen a török hódoltság ideéig virágzott, de az 1526. aug. 29.-én bekövetkezett Mohács-i csatavesztés olyan súlyosan érintette a rendet, hogy az megszakadt. Később aztán Mária Terézia idejében tettek egy kísérletet a rend újraindítására, amit Mária Terézia a világi Szent István kitüntetés megalapításával sikerült megakadályoznia. A rend újraindítására ezek után már csak a XX. század végén nyílt újabb lehetőség, ami már sikeres volt, és a rend 1993. augusztus 20.-án Esztergom akkori érseke, Dr. Paskai László jóváhagyásával újra indult.

A magyar lovagok: Mint azt már említettük a lovagrendek és a lovagok elsődleges célkitűzése a hit és az egyház védelme volt. Ez pedig feltétlenül megkívánta tőlük a mély és vallásos lelkületet, a hit mindennapos gyakorlását. Bár honfoglaló őseink még áldoztak a tűznek, víznek, levegőnek Istenként csak az egy, igaz Istent imádták, és már magukkal hozták a Szűzanya szeretetét, és feltétlen tiszteletét, vagyis alapvetően már keresztények voltak. Többek között ezzel magyarázható, hogy egy évszázaddal később Szent István király térítései különösebb zökkenőktől mentesnek bizonyultak. A természet szeretetét továbbra is megőrizték, és ez ellen már senkinek sem volt kifogása, hiszen az egyház jól tudta, hogy a természet szépségeire rácsodálkozva egyben a Teremtőre is rácsodálkozunk, így a természet szépségei által is közelebb kerülhetünk az Istenhez. Különösen jól tudta ezt Assisi Szent Ferenc és Páduai Szent Antal az egyház két kiemelkedő alakja és szentje. Lovagként pedig gyámolították az árvákat, az elesetteket és többek között a nőket is, bár az ő tiszteletük sokkal korábbról eredt, mélyebben gyökerezett. Vallásos, keresztény emberekként nagyon jól tudták, hogy mivel az Isten férfinak és nőnek teremtette az embert; a férfi és a nő együtt Isten képmása, tehát egyenlőek, egyenrangúak voltak (a feleség szavunk is erre utal, innen ered). A harmadrendiek pedig már házasodhattak, így helyet kapott körükben a szerelem. Ezek a lovagok messzemenőkig tisztelték a nőket, és tiszta, teljes szívükből szerették kedvesüket, feleségüket; költeményeikben pedig eszmei szintre emelték ezt az érzést: a szerelmet, amire mint az Istentől kapott legnagyobb és legszentebb ajándékra tekintettek.

A magyar lovagi költészet érzelem és témavilága: A fent leírtak alapján már meghatározhatjuk a lovagi költészet négy nagy témáját:

 

  • Istenes versek
  • hazafias versek (vitézi énekek)
  • szerelmes versek (virágénekek)
  • természeti versek

 

A legnagyobb eltérést talán a szerelmes versekben vagyis régi nevükön a virágénekekben találjuk a magyar és a más nemzetiségű lovagok költeményei között. Míg például a német Walter Von Der Vogelveide klasszikus megtestesítője volt a minnesängereknek – több száz lándzsát tört egy alkalommal útban egy lovagi tornára, pusztán azért, hogy az általa nagyra becsült hölgyet meghódítsa, miközben felesége és gyerekei voltak (akikkel ezen útja alatt találkozott is!) – addig három évszázaddal későbbi magyar származású utódja Balassi Bálint már nem a harctéren, hanem a paloták tánc- és lovagtermeiben igyekezett szíve hölgyét meghódítani. Időzzünk most el egy kicsit az Ő személyénél!

Balassi Bálint: volt az első magyar költő, aki magyar nyelven írt, és költeményei fent is maradtak. Az ő nagyszerű verseiből kiindulva jogosan feltételezhetjük azt, hogy nem a semmiből bukkant elő, hanem már jóval korábbról voltak neki olyan elődjei, akiknek a művei az 1500-as évek elejétől az 1600-as évek második feléig tartó, 150 éves török uralom alatt sok más irattal együtt a törökök dúlásának estek áldozatul. Ezek az elődök még lovagok voltak, és bár maga Balassi már nem lehetett egy szervezett, és egységes lovagrendnek a tagja, de mert nem csak verseivel, hanem egész életével méltó utódja volt ezeknek a lovagoknak, elmondhatjuk róla, hogy lelkében ő maga is lovag volt. A rendelkezésünkre álló dokumentumok hiányossága miatt most az időben visszafelé haladva próbáljunk meg Balassi személyétől eljutni ezekhez a lovagokhoz, és Balassin keresztül megismerni őket!

 

 

Eddigi felolvasóestjeink

  1. 2002. április 13. – Szent Margit Gimnázium
  2. 2002. július 12. – Művész kávéház
  3. 2002. október 24. – Buda-i vár
  4. 2002. november 7. – Cibakháza
  5. 2002. december 14. – Művész kávéház
  6. 2003. február 15. – Szent Imre Gimnázium (Cserkész Bál)
  7. 2003. március 10. – Nyitott Műhely
  8. 2003. március 14. – Regnum Marianum plébánia
  9. 2003. március 26. – Rózsahegyi kávézó
  10. 2003. július 08. – Polgári kör (Miskolc)
  11. 2003. augusztus 9. – polgári kör
  12. 2003. augusztus 17. – polgári kör
  13. 2003. szeptember 29. – Rózsahegyi kávézó
  14. 2003. december 17. – Rózsahegyi kávézó
  15. 2004. február 4. Rózsahegyi kávézó
  16. 2004. április 14. Csili Művelődési Központ (Pestszenterzsébet)
  17. 2008. szeptember 06. – Budai vár
  18. 2014. november 08. – Szent István Bazilika (Mária terem)

 



Comments are closed.