Rendünk, öt tagú delegációval vett részt idén a felvidéki barkai búcsún. Ketten Budapestről és hárman a Felvidékről.
Különleges szolgálatban voltunk jelen a búcsúban, hiszen Gábor atya egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy segítség nélkül részt vegyen a szentmisén.
Az egyház gondnokának felkérésére elvállaltam, hogy személyesen fogom Gábor atyát segíteni a Szent István Lovagrend nevében.
Így, a Rend többi tagjaitól kicsit elszakadva az atyával voltam egész időn át. Vittem, hoztam a szentmisére, együtt mentünk ebédelni, majd ebéd után lepihenni a parókiára.
Szentmisét Marton Zsolt váci püspök celebrálta. Ǒ volt a harmadik váci püspök, aki Barkán a búcsúban a főmisét celebrálta.
Megható volt, amilyen részletesen felkészült a búcsú eredetéből, történetből, mind a mai napig. Ez számunkra, helyiek számára nagyon megtisztelő és felemelő érzés.
Gábor atya a betegségtől meggyötörve, elcsukló hangon köszöntötte a búcsúsokat és köszönte meg mindenkinek, aki részt vett a szentmisén.
Régóta jó barátságban vagyunk az atyával, így gyakran beszélgettünk személyesen és telefonon is. Valahányszor a betegségére, fájdalmaira rákérdeztem, csak ennyit mondott:
– Jézus is szenvedett értünk a kereszten, számomra kegyelem, hogy egy kicsit én is szenvedhetek.
Miként lehet krisztusi szeretettel, alázattal, megértéssel viselni keresztünket, ez az, amit én ajándékként hazavittem az idei barkai búcsúból.
Maradok barátsággal,
Köböl Zoltán CSR
Péderből, a Felvidékről
