Léteznek a mindennapokban olyan események, amikor az isteni kegyelem túlárad és egészen nyilvánvalóvá válik. Egy ilyen eseménynek voltunk tanúi szombaton, június 17-én a nagyváradi székesegyházban. Böcskei László váradi megyés püspök úr szentelte e napon két másik társa mellett Majoros Tibor lovagrendünk tagját állandó diakónussá. A papi rend első fokozatában részesülni páratlan és magasztos esemény. De történelminek is lehet nevezni ezt a szentelést, hiszen a váradi egyházmegyében most került először sor ilyen szentelésre. A római katolikus egyház megkülönbözteti az ideiglenes (átmeneti), az állandó diakónusságtól. Az ideiglenes diakonátus felvétele a papszentelés előtt történik azok számára, akik az áldozó papságra készülnek. Ezért ők ilyenkor ígéretet tesznek, mint jövendő papok, többek között az Isten Országáért vállalt nőtlenségre (cölibátusra). Állandó diakónussá házas embereket is felszentelnek, akik elhivatottságból a Jó Isten, Egyházuk és Isten népe iránt engedelmességet fogadnak a főpásztornak és megígérik, hogy hűségesen fognak bekapcsolódni a püspök, illetve a papok segítőtársaként a lelkipásztori munkába.
Az állandó diakónus szolgálatához tartozik az oltárnál való segédkezés a szentmisében, ezért nevezik őket szerpapoknak is. Felolvashatja az evangéliumot és prédikálhat. Önállóan áldoztathat és a szentmise helyett igeliturgiát tarthat. Látogathatja a betegeket, akiket elláthat az oltáriszentséggel, viszont nem gyóntathat, hiszen ez az áldozópapságot illeti meg. Részt vesz a hitoktatásban, keresztelhet, eskethet és temethet – akárcsak az ideiglenes diakónus. Annyi az eltérés közöttük, hogy az állandó diakónusnak családi állapotban kell példamutató keresztény életet élnie, melyet az egyház szolgálatával kell összehangolnia. A diakónusok tehát a püspökök és papok segítőtársai, akik a szeretetszolgálatnak szentelik magukat. Majoros Tibor az első erdélyi származású magyar állandó diakónus, aki a Szent István Lovagrend tagjaként hivatalosan a váradi egyházmegyében fog szolgálatot teljesíteni.
Tibor CSR felszentelt állandó diakónus Rendtársunk életének ezen fontos eseményére az Erdélyi csoport egy festményt, a Központi csoport pedig egy diakónusi stólát adott át Neki.
Az Úr áldása kísérje testvérünket és családját ebben a magasztos és szent szolgálatban!
