Christus Vincit !
Rendünk 2023. évi nagyböjti lelkigyakorlatát hazánk legméltóbb kegyhelyén, Mátraverebély-Szentkúton (Szentút)végezhettük el a ferences atyák vendégeként. Ráhangolódásunkat tökéletesen alapozta meg Julián atya nyitó szentmiséje a Bazilikában, amelyben felvezette az általa megtartandó lelkigyakorlatunk témakörét: „Fedezzük fel kereszténységünket”. Ideálisak voltak a „kísérő feltételek is”: a búcsújáróhely lelki és környezeti atmoszférája, a közös Laudesek és Vesperások, a befogadó lelkű helyi szerzetes atyák, a közös keresztút végzése. Jó eligazítást kaptunk a valódi, teljes búcsú feltételeiről és méltó teljesítéséről. Julián atya elmélkedései nagy koncentrációt igénylő, széles spektrumú, mégis jól fókuszált teológiai tanítások, melyek ugyanakkor nagyon életközeli, a való élet problémáit kibontó elemzések voltak. A Római levél 6. fejezete szolgált kiindulási pontjául, melynél szó esett Krisztuskövetésünk esetlenségeiről, hogy mennyire nem tudjuk jól megélni mai világunkban az isteni parancsok betartását és ebből mennyi élet problémánk keletkezik. Milyen nagy arányban csak végső esetben fordulnak sokan manapság az Istenhez, a hithez, az Anyaszentegyházhoz, holott állandóan itt áll előttünk-mögöttünk. A keresztséggel kezdődik kereszténységünk, ezt kellene jól megélnünk valódi egységben a megfeszített és feltámadt Krisztussal. Kibontásra került a gyermekkeresztelés gyakorlata és értelme a logikusabbnak tűnő felnőtt-keresztelés mellett. Körüljártuk, hogy a valódi szeretetközösség megvalósítása nélkül mennyi nehézség és bukás vár az emberre, mivel túlságosan az evilági boldogságra, sikerre, élvezetekre koncentrálunk az örök élet ígérete helyett… Hamar elfeledjük, hogy Isten fiaiként örökösei vagyunk Jézussal együtt, minden létállapotban — egyéni és házassági kötelékben egyaránt! Az egyéni lét nagy buktatója a hiúság, önhittség, míg a házasságok gyakori nagy tragédiája, hogy csak a testi egység valósul meg lelki egység nélkül Szeretnünk kell Istent és Jézust (Főparancs), mert Ő szeret bennünket, önmagát adta értünk s csak így tudunk a szenvedésében is Vele lenni, hogy dicsőségében is együtt lehessünk! A szeretet tanult képességünk: Isten ülteti belénk, de meg kell tanulnunk kibontakoztatni, mely leginkább a szentáldozásban lehetséges! Isten mindig előbb szeret és többet ad nekünk, amihez hozzá kell tennünk az ismeretekre épülő, hitalapú szeretet-válaszunkat. S minél nagyobb a hitünk és szeretetünk, annál többet kapunk Istentől egyfajta emelkedő spiralitásként! Helyre kell tennünk a szeretet-egység jó átadását is, mert azt gyakran rosszul tanítjuk meg fiataljainknak! Legyen érdemi időnk családunkra, a ránk bízottakra, hiszen „csak az a miénk, amit másnak adunk”. „A hit tettek nélkül halott, a szeretet tettek nélkül halott! „ Az ember hivatása Isten jegyesének lenni, a keresztségben újjászületni…” Az ellenségszeretetnek is lelkünk őszinte mélységéből kell jönnie, megérteni Jézus szenvedését, Isten irgalmát. Nekünk is a bűnösök megtéréséért kell életünket adnunk vagy legalább a szenvedésünket értük felajánlani! A szenvedés hitünk értelme, de egyben a legnagyobb eltávolító is hitünktől. Meg kell tanulnunk szeretni a bűnöst/ önmagunkat és másokat/ és ugyanakkor gyűlölni a bűnt. Legtöbb ember azért szenved, mert olyat veszít el, amit Istentől kapott (társat, gyermeket, szülőt, egészséget…). Az ember az életéért mindent odaad/na, még az örök életet is kockáztatja. Megéri? El kell fogadnunk, hogy a szenvedés jöhet Istentől/érdemszerző/, azaz lehet lelki előre vivőnk is. Jézus szenvedésével való azonosulás a legnagyobb szeretettel való azonosulásunk lehet és legyen! Köszönjük Istenünk a kapott tanításokat! Imádkozzunk, hogy megértsük nagyböjti útravalónkat és szökkenjen szárba, hozzon valódi termést lelkünkben és tetteinkben! Úgy legyen!
Pavlicsek Zsolt CSR
