Az életünk belső tartalmát az erkölcs és a hit adja. Az erkölcsi felemelkedés eszköze pedig az ima, az áldozatvállalás, az önmegtagadás, a tevékeny szeretet gyakorlása és az engesztelés.
A fent felsoroltak összessége a komolyan vett vallásos élet. Ennek adhattuk tanúbizonyságát 2022. szeptember 17-én, szombaton a Mindszenty bíboros emlékére és példájára szervezett jubileumi engesztelő gyalogos zarándoklaton való részvételünkkel és imáinkkal. A zarándoklat kilencedik alkalommal indul a városmajori
Jézus Szíve-templomtól annak emlékére, hogy 75 évvel ezelőtt a bíboros, hercegprímás úr meghirdette a Boldogasszony Évét, és százezer férfi zarándokot vezetett ezen az úton engesztelésül Máriaremetére.
A zarándoklatot Mohos Gábor püspök és Forgács Alajos plébános vezette.
Dr. Erdő Péter bíboros 12 órakor szentmisét mutatott be a zarándokoknak Máriaremetén.
Bíboros Úr homíliája teljes terjedelmében alul olvasható:
https://photos.app.goo.gl/J2Y5cEA7ywEYvFDy8
Krisztusban Kedves Testvéreim! Az evangélium hallatán megjelenik előttünk a magvető képe. Nem a mai, vetőgéppel dolgozó, nagyüzemi magvetőé persze, hanem a régi Palesztina száraz, köves talajával kínlódó földművesének a képe, aki először elvetette a magot, és csak azután szántotta fel a földet. Mindennapos látvány volt tehát, hogy az egyik mag tövisek közé, a másik köves talajra, a harmadik pedig az útfélre esett. Jézus korában is igaz volt, és azóta is igaz változatlanul, hogy Krisztus örömhírét, az üdvösségről szóló isteni tanítást nem mindenki egyformán hallgatja. Különösen közelinek érezzük azokat az örök helyzeteket, amelyeket Jézus megrajzol a példabeszédben.Mennyire szétszórtak vagyunk ma is, vagy talán inkább, mint bármikor azelőtt a történelemben. Mennyire gyakori, hogy meg sem halljuk sok egyéb gondolatunk miatt, vagy éppen belső ellenállással, gúnnyal vagy keserűséggel fogadjuk az isteni igazságot. Ez az a mag, amelyet az ég madarai ragadnak el, mielőtt még gyökeret verhetne. És milyen gyakran vagyunk hajlamosak arra – főleg mi, akik vallásosnak érezzük magunkat –, hogy örömmel fogadjuk a szép gondolatokat, a zenét, a jó közösségben átélt vallásos élményeket, vagy akár egy megrázó lelkigyakorlatot, azután pedig hamar visszazökkenjünk a régi kerékvágásba. Szóval hajalmosak vagyunk arra, hogy amit hittel elfogadtunk, annak ne legyen következménye az életünkben. Pedig az őszinte vallásos érzés elszárad, ha nem követik tettek, ha nem éljük át újra meg újra, hogy érdemes uralkodni magunkon, hogy érdemes másoknak örömet szerezni, hogy a fáradtan, de szeretettel végzett imádság olyan örömteli tapasztalat, ami szenvedélyévé válhat az embernek. A legjobb ifjúsági közösségekben is újra meg újra tapasztaljuk, hogy elszürkül a közösségi élet, és unalomba, vagy intrikákba és veszekedésekbe fullad, ha csak beszélgetünk arról, hogy mi a jó, de ezt nem követi semmilyen közösségi cselekvés. A leghitelesebb lelkiségi mozgalmak ünnepségein mindig sok beteget, mozgássérültet, rászorulót látunk, mert erre a kifelé fordulásra az élő hitnek elemi szüksége van. És jaj, mennyire nem kell magyarázni a tövisek közé esett mag sorsát. Mert a hitet nagyon is elfojthatják a mindennapi gondok és a „csalóka gazdagság”, ahogyan az evangélium nevezi. A konzumizmus, a fogyasztói szemlélet, az az életmód, amikor szabadidejében az ember nem csak azért megy el vásárolni, mert valamikor csak be kell szerezni a szükséges dolgokat, hanem azért, mert számára ez az egyetlen szórakozás – mindez képes elfojtani a hitet abban az emberben is, aki egyszer már tudatosan elfogadta. Mert az ilyen életmód, az ilyen életérzés sodródást jelent. És ez a sodródás nem engedi, hogy a felismert jót gyakoroljuk, hogy csendet teremtsünk magunk körül, és ráhallgassunk az Isten szavára. Mai zaklatott életünkben tehát semmivel sem könnyebb Isten igéjét jól hallgatni, mint Krisztus korában volt.A mai szentmise egyben a Mindszenty-zarándoklat záró szentmiséje is. Immár 9. alkalommal járják végig az utat a zarándokok, a Városmajortól Máriaremetéig. Arra emlékezünk, hogy éppen 75 évvel ezelőtt Isten tiszteletreméltó szolgája, Mindszenty bíboros úr mintegy 100 000 férfi részvételével vezetett zarándoklatot ugyanezen az úton. Miért volt jelentős az akkori esemény? Az Actio Catholica 1947/48-as munkatervében meghirdette a Boldogasszony évét 1947. augusztus 15-től 1948. december 8-ig. Ezt a Magyar Püspöki Kar közös pásztorlevélben hirdette ki. A zarándoklatoknak azt kellett érzékeltetniük, hogy hazánk ma is Mária országa és Szűz Mária nem vette le a kezét rólunk, hanem éppen az ő közbenjárásából meríthetünk erőt a felemelkedéshez. Mindez a háború utáni újjáépítés és a kommunista rendszer fokozatos bevezetésének erőterében zajlott. Már 1947. augusztus 20-án mintegy félmillió ember vett részt a Szent Jobb körmeneten. Ezt a hatalmas eseményt követte szeptember 14-én a férfiak zarándoklata Máriaremetére, amelyre ma emlékezünk. Egy héttel később ugyanezen az útvonalon, ugyanilyen nagy részvétellel női zarándoklatot is tartottak. Ezek a zarándoklatok nem valamiféle vallási turizmust jelentettek, hanem mély lelki tartalmat hordoztak. A résztvevők szentgyónással, szentáldozással készültek a nagy eseményre, útközben pedig a rózsafüzért imádkozták. És persze azért mindenkinek ott élt a szívében a könyörgés, hogy országunk és népünk sorsa annyi nélkülözés és elnyomás után jobbra forduljon. Lehet, hogy rövidtávon nem történt látványos csoda, mert 1948 már a fordulat éve lett. Annak az évnek a végén Mindszenty bíborost már le is tartóztatták. De az, hogy ma, 75 év után még mindig szeretettel emlékezünk az akkori imádságos együttlétre, bizonyítja, hogy a kegyelem mégis dolgozott a résztvevők, sőt gyermekeik és unokáik szívében, nemzedékről nemzedékre. Az igyekezet tehát nem volt hiába, bár a vetés nem akkor és nem úgy szökkent szárba, ahogy azt az emberi tervezők elgondolták. Néhány napja múlt egy éve egy másik nagy körmenetnek, az Eucharisztikus Kongresszus záró körmenetének, amikor többszárezer hívő kísérte az Oltáriszentséget a parlamenttől a Hősök teréig. Megrázó esemény volt az, hogy Krisztus rendezte maga köré a szívünket. Minden békés volt, minden bizakodó és fiatal. 83 nép képviselői vonultak együtt egységben és szeretetben. Mi maradt a régi nemzedékek vetéséből és mi maradt a tavalyi nagyszerű eseményből? Az emberi nehézségek máris látszanak. Háború, gazdasági bajok és a gyűlölet aggasztó terjedése a népek között. De Jézus tanítása a magvetőről eligazít minket. Mert az élet gondjai, ha csak azokra figyelünk, kiszáríthatják a lelkünkben sarjadó hitet. De ha nem csak hallgatói vagyunk Krisztus tanításának, az Egyház szavakba öntött hitének, hanem nap mint nap a követői is (Jak 1,22), akkor a vetés egyéni életünkben, családjainkban, közösségeinkben és népünk életében is bőséges termést hoz. Értelmet ad egyén és közösség életének. Erő és lendület fakad belőle a félelem, a szorongás, a mindennapi bajok leküzdéséhez. Mert hivatása van minden embernek, hivatása van a családoknak és a közösségeknek, sőt hivatása lehet és van az egyes népeknek is. Ennek felismeréséhez és teljesítéséhez Krisztus adja meg a bizalmat, akinek küldetése nem ért véget a kereszthalállal, hanem feltámadása lett a kereszt igazi felmagasztalása.A bizalomnak ezen az útján vezet és kísér minket a Boldogságos Szűz Mária, akinek máriaremetei kegyképét a Keresztény Múzeumban restaurálták. Most a szentmise után áldjuk meg a felújított kegyképet és kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy vezessen és kísérjen minket életünk és történelmünk zarándokútján. Ámen.
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye – sajtóirodaMáriaremete