1991. június 23-án, a kolozsvári Donát út 114 számú telken a Szent István templom alapkőletételénél ezek a szavak hangzottak el: „ez a templom a Szent István templom, sziklára épített ház lesz, aki a veszély elől ide menekül, az megmenekül”, mondta dr. Czirják Árpád Ferenc kanonok úr. Az akkor elhangzott szavakat akár prófétai szavaknak is tekinthetjük, mostani távlatból, hiszen nemzeti, hitbéli és történelmi alapok nélkül, nem lehet egyéni és közösségi önazonosságunk, amely talán egyetlen menekvésünk ebben a szétzilált és értékeit elveszített világban. Vasárnap, augusztus 20-án, Szent István állam és nemzetalapító királyunk ünnepén, ebben a sziklára épített Isten házában, gyűltek össze hívek és papok, hogy hálát adjanak közösen az Úrnak, imádkozzanak és ünnepeljenek. Az ünnep méltóságát és fényét emelték jelenlétükkel a Szent István Lovagrend erdélyi és anyaországi tagjai, akik közösen a Rend Erdélyi Zászlaja alatt vettek részt a szentmisén. Megélni a nemzeti együvé tartozást, megvallani a közös keresztény hit és értékrendet, élni és tovább adni a történelmet, olyan feladat, amelyet nem pusztán a hagyományok őrzésének kedvéért, hanem a megmenekvésért kell, őszintén és meggyőződéssel élni és a példa erejével, továbbadni. A találkozás és együttlét örömével folytatódott az istentisztelet után a közös ünneplés, egy szeretett estebéd keretén belül. Adja az Úr, hogy minél többször tudjuk életünkkel és az öröm erejével, hírül adni a körülöttünk lévő világnak, hogy Isten dicsőségére, hitünk és az egyetemes kereszténység javára, valamint nemzetünkért, továbbra is elkötelezetten fogunk szolgálni. Vákár István CSR