Krisztus utolsó szavai a kereszten: hét fegyver a szellemi harchoz „Odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.” (Jn 10,17–18) Jézus önszántából adta értünk életét. A kereszten elhangzott szavai sem a megadás, hanem a halál fölötti győzelem szavai voltak. Hathatós fegyverként használhatjuk őket a gonosz elleni küzdelmeinkben. 1. „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lk 23,34) A keresztre feszített Krisztus elsőként a megbocsátás fegyverét adja kezünkbe. E fegyverrel legyőzhetjük a lelkünkre mázsás súllyal nehezedő megvetést és gyűlöletet, amely környezetünk vagy önmagunk ellen irányul. Ha hisszük, hogy Krisztus minden bűnösnek megbocsát, az ő oldalán állunk a hazug vádlóval, a sátánnal szemben. Amikor megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, Krisztus halál fölötti győzelmét hirdetjük. Amikor megbocsátunk önmagunknak, alázattal elfogadjuk Isten irgalmát és bocsánatát, s ezzel győzelmet aratunk az emberi és sátáni gőg fölött. Segíts, Uram, hogy meg tudjak bocsátani magamnak és másoknak! Add, hogy megbocsátó irgalmad befogadásával levessem magamról a gyűlölet nyomasztó terhét, hogy szabad lehessek! 2. „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,43) Krisztus másodikként az isteni irgalmasság fegyverét kínálja fel. A kivégző katonák és az egyik felfeszített lator gátlástalanul gúnyolják Jézust. A másik halára ítélt azonban irgalmáért fohászkodik: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” Jézus válasza – „még ma velem leszel a paradicsomban” – a Szentírás egyik legbiztatóbb mondata. Mérhetetlen irgalma győzedelmeskedik a sátán fölött. Köszönöm, Uram, hogy végtelen irgalmad körülölel, erőt ad, gyógyít. Segíts, hogy irgalmad közvetítője lehessek, és másokat is hozzád tudjak vezetni! 3. „Asszony, nézd, a fiad! … Nézd, az anyád!” (Jn 19,26–27) Harmadik lelki fegyverünk a Szűzanya. A keresztre feszített Jézus Jánosra bízza Máriát és Máriára bízza Jánost s vele mindenkori tanítványait. Jézus és Mária igenje legyőzte a sátánt, aki nem volt hajlandó alávetni magát Istennek. Ha felajánljuk magunkat a Szűzanyának, magunk is Isten fegyverei leszünk a gonosz ellen. Úr Jézus, Jánosban egész Egyházadat szent Anyádra bíztad. Kérlek, egyesíts vele, hogy életemet neki ajánlva mindig magam mellett tudhassam! Szűzanyám, bízom oltalmadban és erődben, mely Isten akarata szerint ártalmatlanná teszi a sátánt. 4. „Istenem, Istenem, miért hagytál el?” (Mk 15,34) A negyedik fegyver az imádság. A kereszten haldokló Krisztus kínjai közepette az Atyához szól. Nem is kérdés ez, inkább a szív mélyéből felszakadó imádság. Valahányszor imádkozunk, az Atyához fordulunk, s egyben elfordulunk a gonosztól és minden álnokságától. A bizalommal mondott ima nemcsak része az isteni fegyverzetnek, hanem szent olaj, amely megóvja azt a rozsdásodástól. Uram, Jézus, kérlek, bocsáss meg, hogy oly sokszor válasz nélkül hagytam imára hívó szavadat. Add, hogy szívvel-lélekkel tudjak imádkozni! 5. „Szomjazom!” (Jn 19,28) A lélek ötödik fegyvere az élő víz utáni szomjúság. János megjegyzi, hogy Jézus nemcsak testi szomjúságára utalva mondta ezt, hanem hogy beteljesedjék az Írás. A 69. zsoltárra gondolhatott: „Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak.” Az ember szomjúságát a világ valamennyi öröme sem elégítheti ki; valójában Isten után szomjazunk. Ha ezt felismerjük, ha az élő vizet keressük – amit egyedül Jézus adhat –, a sátánnak nincs többé hatalma fölöttünk. Jézusom, veled együtt én is szomjazom. Engedd, hogy szeretetemmel enyhítsem szomjúságodat, és segíts, hogy soha el ne távolodjam élő vized forrásától! 6. „Beteljesedett!” (Jn 19,30) Hatodik fegyverünk a hit ereje. Jézusnak e szava sokkal többet jelent, mint hogy küldetése véget ért. Ezzel a szóval Urunk meghirdette Isten országát. Elhangzása óta győzelme biztos tudatában élhetünk, tudva, hogy immár semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől. A sátán száműzetett; csak akkor és addig jöhet elő a sötét alvilágból, amikor és ameddig Isten engedi, hogy kísértse és próbára tegye az emberiséget, mielőtt mindörökre a sötétség szakadékába zuhan. Uram, Jézus, szenvedésed és kereszthalálod által megmentettél az örök haláltól. Add, hogy erős hittel, bátran hirdessem győzelmedet! 7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” (Lk 23,46) Jézus utolsóként az isteni gondviselésre való ráhagyatkozás fegyverét adta át. Földi élete utolsó pillanatában a 31. zsoltárt idézte: „Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. / Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram.” Ezzel nemcsak rábízta jövőjét az Atyára, hanem bizalmát is kifejezte, hogy megszabadítja és megdicsőíti. Borzalmas halálán túl a feltámadás csodáját látta. Uram, egykor az Atya kezébe ajánlottad lelkedet. Én is rád bízom az életemet. Szeretlek, engedelmeskedem neked, szeretnélek megdicsőíteni. Hiszek a boldog feltámadásban. Amen. (K. Beckman nyomán)