Kérdés rázza

Egy kérdés rázza az anyaméhet:
mond, az ártatlan miért nem élhet;
sohase öleljen Téged karom,
Te tényleg, valóban ezt akarod?

Ha életem magadtól eldobod,
könnyed helyére mit varázsolok?
Ha sohasem láthatod mosolyom,
szívedet gyógyítani hogy fogom?

Egy kérdés rázza az anyaméhet:
mi van akkor, ha most mégis tévedsz?
Ha nem bajt, hanem örömöt hozok,
és én leszek zöldellő lombotok?

Mert velem az Isten ki megáldott;
mért nem láthatok mégsem világot?
Ha én vagyok megfogant csókotok,
hogy lehetnétek mostan gyilkosok?

Egy kérdés rázza az anyaméhet:
szemem szemedbe majd mért nem nézhet?
Mert ha nem az lesz majd lelked tükre,
akkor az válik a mi vesztünkre:

Örökre kisérteni fog a vád,
nem lesz benned, csak végtelen magány,
s eléd nem arcom, borzalom tárul,
örömöd kapuja is bezárul…

Egy kérdés rázza az anyaméhet:
karom és lábam le miért téped;
hogy töltsem be, mire Urunk rendelt
hogyha most Te lemészárolsz engem?!

Mert Rád engem nem akárki bízott
és annyit sem érek, mint egy gyilkos?
Az én kis kezem mond kinek ártott,
mégis: mi most ellenem a vádpont?

A kérdésre egy sikoly a válasz,
s a néma csönd, mire nincsen magyarázat…

2019. március 1.
Budapest – Ecser
Varga Balázs



Comments are closed.