Egy önkéntes élményei. – 52. NEK Budapest

Egy önkéntes élményei.
,,A kereszténynek szolgálnia kell” Ferenc pápa
Lélekben nagyon készültem a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Szerettem volna valamivel hozzajárulni e nagy eseményhez és fölöttébb boldog voltam, amikor elfogadták jelentkezésemet az önkéntes szolgálatra. A szívemben szülőfalumat Magyarcsügést, a kosteleki Római Katolikus Plébániát, a Szent István Lovagrendet, a Dunakeszi Szent Mihály és Szent Imre Plébániát és nem utolsó sorba egész csángó, székely, magyar népemet odavittem. Önkéntesként már a nyitómise előtt segíthettem a Hősök terén az előkészületekben. A gyönyörű nyitómisén, mennyei érzés volt együtt látni ennyi elsőáldozót, ennyi fiatalt és ennyi jóarcú, boldog embert, tudva, hogy minket Krisztus szeretete gyűjtött egybe. Tapintható volt a szeretet úgy az önkéntesek, mint az ünneplőközösség körében. Csak boldog embert láttam ezen a napon és az elkövetkezendő napokban. Mert ahogy első királyunk írta Intelmeiben: a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Gyönyörű volt a Mária országa címmel Káel Csaba rendezésében a Kárpát-medence magyarságát és keresztény hagyományait bemutató előadás és micsoda boldogság, hogy a Forráspont Est -en,
a Pap László Budapest Sportarénában, Szentségimádáson 12000 fiatal vett részt. A nyitó szentmisén, a fáklyás körmeneten, a Szent István-bazilikában  Szentségimádáson és a záró Szentmisén a Szent István Lovagrend tagjaként vettem reszt. A kongresszus hetében a Hungexpon a ,,Action Team” és ,,Biztonság, zarándok irányítás és tájékoztatás” volt a feladatom. Nagyon örültem, hogy sok régi ismerőssel, baráttal találkozhattam és sok új baráttal gazdagodhattam. Nagyszerű önkéntesekkel szolgálhattam  és végig érezhető volt a Szentlélek működése.

Meghatározó élmény volt az egyik reggelen – miközben várakoztunk – egy fiatalember arra kért mindenkit, hogy imádkozzunk. Sokan voltunk, mindnyájan felálltunk és a fiatalember elmondta, hogy neki nem sok köze volt mostanáig a Katolikus Egyházhoz, és elkezdte saját szavaival dicsőíteni Istent. Kérte áldását a fiatalokra és a megtérés kegyelmét. Hát… küszködtem a könnyeimmel. De megtörtént az is, hogy egy ,,Istent nem ismerő” alkalmazott egész héten érdeklődött az Oltáriszentség iránt. Sokat beszélgettünk és utolsó nap elmondta, hogy nősülni készült, de úgy döntött, hogy előbb megkeresztelkedik. Egy zarándok, hétfőn egy apróságot, nagy problémaként élt meg és szintén pénteken ,,véletlenül” összefutottunk és elmondta, hogy sokat imádkozott az Oltáriszentség előtt térdelve, és felismerte, hogy az élete nehézségei megkeserítették és nagyon kicsinyes ember lett. Megindító tanúságtételeket, előadásokat hallhattam. Nagyon megérintett Louis Raphaёl Sako bíboros, bagdadi érsek, babiloni káld katolikus pátriárka (Irak)  tanúságtétele. José Serofia Palma, Cebu (Fülöp-szigetek) hat nyelven beszélő érseke 11 ezer kilométert utazott, hogy velünk lehessen. A gyönyörű misék, a kongresszusra született zenei és művészi alkotások, s közülük az egyik a cigány mise, ami bizonyos szempontból világpremier. A lovári nyelvű ordinárium miatt is, a másik pedig a Budapest Klezmer Mise-zenei szolgálatok, a fiatalok örömtánca a Cenacolo és a Boldog Ceferino Intézet előadásán és főként, hogy a világ minden tájáról ékezett keresztény testvéreinkkel ünnepelhettem. És nagyszerű szolgálatot teljesítettek a cserkészek is, öröm volt együtt dolgozni velük. A Hungexpon mindennap 16-óráig szolgáltam. Külön buszjáratot biztosítottak a zarándokoknak a Hungexpo és a Szent István-bazilika között, ezáltal részt vehettem az esti programokon a bazilikában. Megható volt az Afrika – est „Legyünk áldás testvéreink számára” és csodálatos volt a Bizánci rítusú Szent Liturgia, amelyet számos főpásztor koncelebrálása mellett Őboldogsága Youssef Absi, vagyis I. József szíriai melkita görögkatolikus pátriárka mutatott be. A szentmisén a magyar mellett görög és ószláv nyelvű énekek hangzottak el. Számomra a legnagyobb lelkiélmény – Együtt Krisztusban, Krisztus által – közösségek szentségimádása volt csütörtökön este a Szent István-bazilikában. Különféle lelkiségi mozgalmak a saját elmélkedéseikkel és zenéjükkel járultak ehhez hozzá. Szinte tapintható volt a pünkösdi öröm, ahogyan a különböző nyelvű közismert énekeket ki-ki a maga nyelvén, maga szólamában énekelte és több mint száz lelkiatya különböző nyelveken gyóntatott az altemplomban és a bazilika mellett. Hihetetlen élményt jelentett a szombati szentmise és körmenet is. Egész végig nem tapasztaltam egyetlen zavaró  tényezőt sem, aki nem vonult velünk, legtöbb esetben  annak is gyertya  volt a kezében. Tisztelettel álltak az út szélén az elhaladó Oltáriszentség előtt és láttam az ablakokban kitett gyertyákat és sok összetett kézzel álló embert. Annyi élményt adott mindezt látni, tapasztalni! S a rengeteg ember! Amikor már a Hősök teréhez közeledtünk, a kivetítőn láttam, hogy az indulási pontnál a Parlamentnél, még mindig emberek indulnak el tömött sorokban! Hihetetlen élményt jelentett számomra megtapasztalni, hogy milyen jó katolikusnak lenni, milyen jó magyarnak lenni. A tavalyi csíksomlyói látogatás után, ismét nagy élmény volt a szentatyával találkozni. Nagyon örültem, hogy a szentatya is visszagondolt ránk ,,És ti, magyarok: veletek voltam tavaly [két éve] Erdélyben. Csodálatos volt az a magyar mise! Jó volt látni a boldog, derűs arcát és ismét az elképesztően nagy tömeget, a sok családot! Boldog vagyok, hogy mi magyarok lehettünk a híd kelet és nyugat között, és a kereszténység ,,tavasza” Ez volt életem legszebb hete! Viszem magammal a hétköznapokban a NEK – üzenetét, örömét és mindazt, amit megéltem.
,,Minden forrásom belőled fakad”
ISTEN ÁLD MEG A MAGYART!
Váta Enikő CSR
Dunakeszi
 unnamed
 [metaslider id=”11093″]
unnamed


Comments are closed.