Budaörs, Kőhegyi kápolna búcsú

Budaörs, Kőhegyi kápolna búcsú

Hosszú évek hányattatásai után 2003-ban újult meg a budaörsi Kőhegyi kápolna. Ez a szent hely majd 100 éven keresztül a Buda- és Pest-környéki hívek szívesen látogatott búcsújáró helye volt.2015-09-12 09 51 24 (3)

A Wendler Ferenc Szűz Mária Alapítvány rendezésében újra éledt a hagyomány.  Immár másodszor, az országos érdeklődésre számot tartó esemény reggel 9 órakor, a Nepomuki Szent János templomból induló körmenettel kezdődött. A körmenetbe 10 órától a környező települések meghívott hívei is bekapcsolódhattak. A szentmise főcelebránsa fr. Böjte Csaba volt, aki szentbeszédének fő irányvonalaként a BEFOGADÁS szót helyezte.

A Szent István Lovagrend – immár másodszor – delegációval vett részt az eseményen.

A kápolna története: Wendler Ferenc (1815-1897) egyszerű budaörsi istenfélő földműves építette 1855-ben, több alkalommal megjelent neki a Szűz Mária és egy alkalommal a történet szerint kijelentette neki, hogy: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.”  A többszöri jelenések után és miután egy bányaszerencsétlenség után Mária segédletével életben maradt  Wendler Ferenc elhatározta, hogy örök időkre emléket állít a Kőhegyen a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Ferenc a tervével eleinte sok nehézségbe ütközött, mert a helyi pap is lebeszélte a kápolna építéséről és még az ördög is fenyegette a jelenéseivel. Ennek ellenére 1855 tavaszán rokonokkal és helyiek segítségével megkezdték a Kőhegyre felvezető út építését, majd májusban a kápolna építését, amely októberre el is készült és felszentelték a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. Feleségének halála után Wendler Ferenc elhatározta, hogy a kápolnáról az élete hátralevő részében megfelelően kíván gondoskodni, és a kápolna melletti sziklába egy barlangot vájt, hogy ott a kápolna közelségében élhessen. 1872-ben kezdte el kiásni kereszt alakban a barlangot, amelybe 1878-ban be is költözött. Élete hátra levő részét itt élte le békésen Szűz Mária szolgálatában. A faluba már nem ment le, a gyermekei látták őt el élelemmel. A barlangban állt egy hosszú láda, amely ágyként szolgált, a fekhely felett rózsafüzér lógott, a falon egy kereszt és egy szenteltvíztartó volt. Volt egy tűzhelye is, ami alatt áll egy márványtábla a következő felirattal: „Családi otthon Wendler Ferenc örököseinek maradjon meg örök időkre, 1872.” A barlang három részből állt a legnagyobbik helyiség körülbelül 3 méter hosszú, 2 méter széles és 2 méter magas volt, itt Haag Rudolf domborműve volt látható, amely Krisztust ábrázolta Pilátus előtt. A másik fülke 1900-ban készült el, melyben egy teljes életnagyságú Krisztus-szobor állt. Wendler egyik dédunokája Grósz Mátyás 1934-ben jelentősen kibővítette a barlangot és remeteként élte itt az életét. A barlangban kiállítás nyílt, amely a szentmise után látogatható volt. A búcsúhagyományt a kápolnához vezető úton mézeskalácsos és kegytárgy árusok idézték fel a Felsősor utcában.



Comments are closed.